Magamról...
 
   
 

Sheila Bruckner vagyok, Budapesten születtem. Életkoromat tekintve nem épp a legzsengébb, mivel nemrégiben a "ropogós harmincas" korosztályból átléptem az "érett negyevenes"-be. Szerencsére nem viselt meg. Na jó, talán csak egy kicsit mégis, csak amennyire kell. Rajongásig szeretem a családomat! A szüleim mintaemberek, tisztességgel végigdolgoztak egy életet, most már élvezik a jól megérdemelt nyugdíjukat. A húgom, aki egyébként egy csupaszív tündér, sajnos elvált, anyósproblémák miatt. (Társkeresők ide!) Nagyon sajnálom, hogy az ő házassága nem sikerült olyan jól, mint az enyém, mert rengeteg szeretet van benne... ami így zömében veszendőbe megy. Ahogy mondani szokás: "kár érte"!

A közigazgatásban dolgozom, köztisztviselő vagyok... mármint civilben. Mert egyébként 1991 óta írok könyveket. 32 romantikus regényem jelent meg eddig. Remélem, lesz még! A grafomániám gyermekkoromban kezdődött, amikor 12 évesen (néha sajnos tanulás helyett) megírtam első regényemet. Aztán kamaszként a másodikat. Végül fiatal felnőttként az újságíróiskola elvégzése után ifjúsági lapokban kezdtem el írogatni. Először csak mini-interjúk az Ifjúsági Magazinban, majd hosszabb, 2-3 oldalas nagy családjogi témájú cikksorozatom is megjelent. Nagyon élveztem ezt a munkát. De mivel ezt is a főállásom mellett, hobbyként végeztem, előbb-utóbb belefáradtam és beleuntam. De az íráskényszer megmaradt. Barátnőm bíztatására próbaképpen elküldtem kéziratomat egy "Legyen a szerzőnk!" regényíró-pályázatra, amit - legnagyobb meglepetésemre - megnyertem. Hát így kezdődött.

32 könyv született alig 11 év alatt. Némelyiket majd hogy nem egyetlen éjszaka leforgása alatt írtam meg ("Égbolpottyant vőlegény" úgy született, hogy a tévében épp az "Égből pottyant mesék" ment, amikor kikapcsoltam, hogy nekiálljak egy új könyv megírásának, adta magát a cím... tetszett, jópofának találtam. Már csak egy regényt kellett kitalálni a címre. Reggelre kész volt a könyv. Kicsit elnagyolt, rengeteg szóismétléssel... de elkészült az "első olvasat".) De például a "Fohász a szerelmedért" c. könyvemen több mint egy évig dolgoztam, és három, leukémiával foglalkozó orvosi szakkönyvet olvastam el hozzá, mivel a történet úgy kívánta. Szakorvosnak is megmutattam az inkriminált részt, hogy jó-e.

Élveztem a regényírást, jó szórakozás volt, és bár csak kevés rólam szóló rádióriportot és újságcikket vállaltam be, azért így utólag bevallhatom: egy kicsit élveztem a népszerűséget.

Aztán 36 évesen váratlanul férjhez mentem. Nagy és váratlan fordulat ez egy "100 karátos vénlány" életében, aki fennen hangoztatta megdönthetetlen szuverenitását. Úgy gondoltam, nincs az a férfi, akinek a kedvéért feladnám a szabadságom, s átváltoznék feleség-féleséggé. Volt. Nem titok, az interneten ismerkedtünk meg, egy beszélgetőcsatornán. Sorsszerű találkozás volt. Az első percekben éreztük, hogy egymásnak vagyunk teremtve. 10 perc múlva megkaptam tőle az első e-mailt. Az első nap 10-15 levele után másnap telefonált, harmadnap találkoztunk, majd fél év múlva összeházasodtunk. Ennek lassan öt éve, s hogy mennyire nem tévedtünk, azt az mutatja, hogy még mindig fülig szerelmesek vagyunk egymásba. Persze máshogy, mint az első hetekben, hónapokban. Mélyebben! Összenőve lombtól gyökérig, mint akik szimbiózisban élnek!

A megismerkedésünk napján megbeszéltük, hogy a Maldív-szigetekre megyünk nászútra. Gábor ugyanis papája külföldi kiküldetése révén 4 évet Ceylonon töltött kamaszkorában. Már akkor kacsingatott volna a közeli üdülőhelyekre, pedig a maldív turistaszigetek igencsak máshogy nézhettek ki a 70-es években, mint ma.

A lényeg, hogy az esküvő után egy kedvező lakásvásárlási lehetőség miatt el kellett halasztanunk e vágyott és dédelgetett nászutat. De tavaly januárban megvalósult ez az álmunk is. Csodálatos volt, leírhatatlan! Illetve leírható, mert 32 regényem után megírtam életem első útikönyvét, amin bizony nagyon sokat dolgoztunk (közel egy évig tartott az adatgyűjtés, ismerősöktől, barátoktól maldív fotók begyűjtése, levelezés a "mi" szigetünk topmenedzserével, a maldív turistaminiszterrel, anyagok, információk és fotók kérése). Nagy döntésre szántuk el magunkat ezután: magánkiadásban fogjuk megjelentetni a könyvet. Rá is ment minden vagyonunk, de úgy éreztem, muszáj megosztanom a világgal egy fantasztikusan sikerült januári trópusi nyaralás élményeit. De hogy ne csupán egy útibeszámoló legyen, az első részben igazi útikönyv jelleggel mindenféle érdekes, fontos és hasznos információt is betettünk. Mindezt közel 100 db igényes, szép fotóval illusztráltuk. Remélem, tetszik majd régi és új olvasóimnak! Hát itt tartunk jelenleg...

 

Ha kapcsolatba szeretne lépni velem vagy üzenni szeretne, itt megteheti:
postacímem: 1656 Budapest, Postafiók 206.
e-mail címem: sheila@sheila.hu





 
  Az oldalakat készítette és karbantartja: []